"1 [A karmesternek: Dávid zsoltára.]
2 URam, még meddig tart ez? Végképp elfelejtkeztél rólam? Meddig rejted el arcodat előlem?
3 Meddig kell tanakodnom lelkemben, és bánkódnom szívemben naponként? Meddig hatalmaskodhat rajtam ellenségem?
4 Nézz rám, felelj nekem, URam Istenem! Világosítsd meg a szememet, hogy halálra ne szenderüljek.
5 Ne mondhassa ellenségem: Legyőztem őt! Ne örüljenek háborgatóim, hogy tántorgok.
6 Mert én bízom kegyelmedben, szívem ujjong szabadításodnak. Hadd énekeljek az ÚRnak, mert jót tett velem!" 13. Zsoltár
Érdekes ezeket a dávidi Zsoltárokat olvasni, ahol gyakran kerül szóba az ellenség témaköre. Sokszor fájdalmasan, néha átkozódva, de mindenkor Istennel megosztva őket. Felmerül az emberben: ki az én ellenségem? Főnököm? Szüleim? Házastársam? Vagy netalán nincs is ellenségem? Pedig van, bizony hogy van. Nekem is, és őszintén remélem, hogy neked is. Ha Krisztus követő ember vagy.
"Ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között és az ő magva között: ő a fejedre tapos, te pedig a sarkát mardosod." (1Mózes 3,15) Kis túlzással így kezdődik a Biblia. Ezt a Sátánnak mondja az Úr a bűneset kapcsán. Ellenségeskedés a Sátán és az asszony magva között, aki Krisztus. Ő az, aki rátapos a Sátán fejére, legyőzi őt mindörökre.
De mégis, mi van velünk? Szürke világ a miénk. Megyünk előre nap nap után, munka, határidők, folyik ki a szemeden a stressz, Pusztulj el! - üvöltik a füledbe. Ezzel szemben az Úr valami mást mond: "Örüljetek, ismét mondom örüljetek!" (Filippi 4,4). Csendes, nyugodt, de nagyon erős öröm ez. Pál a börtönből írja ezeket a szavakat. Ez a szabadság öröme a börtönben. A lelki szabadságé fizikai testben.
Nem az ellenség győz, nem a Sátán arat diadalt. Nem. Ideig-óráig gyötör, de ennyi. "Sarkát mardosod", igen, és ez fáj, de nem pusztít el. Legyőzni képtelen, ha Krisztus tulajdona vagy. Az Övé vagy? Ha az Övé vagy, tiéd az Igéret, az örök élet, a teljesség ígérete, és oly sok minden már itt, e Földön is.
Ne felejtsük el:"... Jézus pedig így felelt: Bizony mondom nektek, senki sincs, aki elhagyta házát, fiútestvéreit, nőtestvéreit, apját, anyját, feleségét, gyermekeit vagy szántóföldjeit énérettem és az evangéliumért, és ne kapna százannyit most ebben az időben, házakat, fiútestvéreket, nőtestvéreket, anyákat, gyermekeket és szántóföldeket, üldözésekkel együtt; a jövendő világban pedig örök életet." (Márk 10,29-30) Ott van: üldözésekkel együtt. Ez ilyen. Ideig-óráig. Ez a legjobb benne. Ideig-óráig. Krisztusra nézzünk, aki megszabadít!
2 URam, még meddig tart ez? Végképp elfelejtkeztél rólam? Meddig rejted el arcodat előlem?
3 Meddig kell tanakodnom lelkemben, és bánkódnom szívemben naponként? Meddig hatalmaskodhat rajtam ellenségem?
4 Nézz rám, felelj nekem, URam Istenem! Világosítsd meg a szememet, hogy halálra ne szenderüljek.
5 Ne mondhassa ellenségem: Legyőztem őt! Ne örüljenek háborgatóim, hogy tántorgok.
6 Mert én bízom kegyelmedben, szívem ujjong szabadításodnak. Hadd énekeljek az ÚRnak, mert jót tett velem!" 13. Zsoltár
Érdekes ezeket a dávidi Zsoltárokat olvasni, ahol gyakran kerül szóba az ellenség témaköre. Sokszor fájdalmasan, néha átkozódva, de mindenkor Istennel megosztva őket. Felmerül az emberben: ki az én ellenségem? Főnököm? Szüleim? Házastársam? Vagy netalán nincs is ellenségem? Pedig van, bizony hogy van. Nekem is, és őszintén remélem, hogy neked is. Ha Krisztus követő ember vagy.
"Ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között és az ő magva között: ő a fejedre tapos, te pedig a sarkát mardosod." (1Mózes 3,15) Kis túlzással így kezdődik a Biblia. Ezt a Sátánnak mondja az Úr a bűneset kapcsán. Ellenségeskedés a Sátán és az asszony magva között, aki Krisztus. Ő az, aki rátapos a Sátán fejére, legyőzi őt mindörökre.
De mégis, mi van velünk? Szürke világ a miénk. Megyünk előre nap nap után, munka, határidők, folyik ki a szemeden a stressz, Pusztulj el! - üvöltik a füledbe. Ezzel szemben az Úr valami mást mond: "Örüljetek, ismét mondom örüljetek!" (Filippi 4,4). Csendes, nyugodt, de nagyon erős öröm ez. Pál a börtönből írja ezeket a szavakat. Ez a szabadság öröme a börtönben. A lelki szabadságé fizikai testben.
Nem az ellenség győz, nem a Sátán arat diadalt. Nem. Ideig-óráig gyötör, de ennyi. "Sarkát mardosod", igen, és ez fáj, de nem pusztít el. Legyőzni képtelen, ha Krisztus tulajdona vagy. Az Övé vagy? Ha az Övé vagy, tiéd az Igéret, az örök élet, a teljesség ígérete, és oly sok minden már itt, e Földön is.
Ne felejtsük el:"... Jézus pedig így felelt: Bizony mondom nektek, senki sincs, aki elhagyta házát, fiútestvéreit, nőtestvéreit, apját, anyját, feleségét, gyermekeit vagy szántóföldjeit énérettem és az evangéliumért, és ne kapna százannyit most ebben az időben, házakat, fiútestvéreket, nőtestvéreket, anyákat, gyermekeket és szántóföldeket, üldözésekkel együtt; a jövendő világban pedig örök életet." (Márk 10,29-30) Ott van: üldözésekkel együtt. Ez ilyen. Ideig-óráig. Ez a legjobb benne. Ideig-óráig. Krisztusra nézzünk, aki megszabadít!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése