2019. szeptember 23., hétfő

Valódi remény a próbák között

"1 Dávid imádsága.] Hallgasd meg, URam, az igazságot, vedd észre kiáltásomat! Figyelj imádságomra, amely nem csalárd ajakról ered. Tőled jöjjön ítéletem, szemed tekintsen az igazságra. Megvizsgáltad a szívemet, meglátogattál éjjel. Ha próbára teszel, nem találsz bennem semmi rosszat; elhatároztam, hogy nem vétkezem a számmal. 4 Bármit tettek is az emberek, én ajkad igéjére figyelve őrizkedtem az erőszakosok ösvényeitől. 5 Lépéseim a te ösvényeidhez igazodtak, nem ingadozott a lábam. 6 Hívtalak, mert te felelhetsz nekem, Istenem! Fordítsd felém füledet, hallgasd meg beszédemet! Mutasd meg csodálatosan kegyelmedet, te, aki jobboddal megszabadítod támadóiktól a benned bízókat! 8 Őrizz, mint a szemed fényét, szárnyad árnyékába rejts el engem a gonoszok elől, akik el akarnak pusztítani; halálos ellenségeim elől, akik körülvesznek engem. 10 Megkövéredett szívüket bezárták, szájuk kevélyen szól. 11 Körülvettek most, bármerre lépünk; szemüket ránk szegezik, hogy földre terítsenek. 12 Olyanok, mint az oroszlán, amely zsákmányra vágyik, vagy mint az oroszlánkölyök a rejtekhelyén. 13 Kelj fel, ó, URam! Szállj szembe vele, és terítsd le, fegyvereddel mentsd meg életemet a gonosztól! 14 Szabadíts meg kezeddel, ó, URam, az emberektől, a világ embereitől, akiknek osztályrészük ez életben van! Megtöltötted hasukat javaiddal, bővelkednek fiakkal, ami pedig megmarad utánuk, azt gyermekeikre hagyják! 15 Én pedig meglátom arcodat igazságban, arcod látása megelégít, amikor fölébredek." 17. Zsoltár

Dávid zsoltárában Isten több olyan tulajdonságára is rámutat, ami számunkra is reménykeltő lehet, ha a környezetünkben a világ emberei oktalanul gyötörnek bennünket, pedig a csendességeink a helyén vannak, a figyelmünk Istenre irányul, és hitből járunk. Ebben az esetben elkeseredhetünk, de Dávid Isten tulajdonságaira építve a megelégedéshez jut el a Zsoltár végén. Ezekből a tulajdonságokból, mint hitünk építő elemeiből mutatok be hármat, és azt, hogy miért tekint ránk így az Úr.

2019. szeptember 16., hétfő

Mi a legnagyobb jó?

"1 [Dávid bizonyságtétele.] Tarts meg engem, Istenem, mert benned bízom! 2 Ezt mondom az ÚRnak: Az én URam vagy, nálad nagyobb jó nincs számomra. 3 A szentekben, akik e földön vannak, és a felségesekben van minden gyönyörűségem. 4 Megsokasodnak fájdalmai azoknak, akik más isten után sietnek, de én nem áldozom nekik véresáldozatot, és nevüket sem veszem ajkamra. 5 Az ÚR az én osztályrészem és poharam; te tartod kezedben sorsomat. 6 Az én részem kies helyre esett, valóban szép örökség jutott nekem. 7 Áldom az URat, aki tanácsot ad nekem, bensőm még éjjel is oktat engem. 8 Az ÚRra nézek szüntelen; nem rendülök meg, mert a jobbom felől van. 9 Ezért örül a szívem, és vigad a lelkem, testem is biztonságban lakik. 10 Mert nem hagyod lelkemet a sírba jutni, nem engeded, hogy szented rothadást lásson. 11 Te tanítasz engem az élet ösvényére, nálad teljes az öröm, jobbodon örök gyönyörűség van." 16. Zsoltár

Tegyük fel őszintén a kérdést - nem kegyeskedve, hanem igazán. Mi okoz nekem leginkább örömet? Hogyan gondolkodom? A zsoltáros azt mondja, hogy az Úrral való együttjárás a lényeg (2. v.), a testvérekkel való együttlét az, ami leginkább felderíti (3. v.). 

2019. július 6., szombat

Munkahelyi bizonyságtétel

"Aki nyáron gyűjt, az eszes fiú, aki álomba merül az aratás idején, az szégyellni való fiú." Példabeszédek 10,5

Beszélgettünk erről az Igéről nagylányommal, és megértettem valamit: ez az Ige többről szól, mint a gyermeki szorgalom. Mi, felnőttek, is az igyekezetünk alapján lehetünk megítélve a munkahelyünkön: jó úton jársz, ha tevékeny vagy, de szálka a főnök vagy a kollégák szemében, ha lusta. Különösen fontos ez azért, mert keresztyénként, mi nem csupán magunkat képviseljük.

2018. december 30., vasárnap

Minket egytől egyig felzabál az élet?

"Azon a napon kiment Jézus a házból, és leült a tenger partján. Olyan nagy sokaság gyűlt össze körülötte, hogy be kellett ülnie egy hajóba; az egész sokaság pedig a parton állt. Sok mindent mondott nekik példázatokban: Íme, a magvető kiment vetni. ... Némelyik pedig a tövisek közé esett, és a tövisek felnövekedtek, és megfojtották. Némely mag pedig a jó földbe esett, és termést hozott. Az egyik százannyit, a másik hatvanannyit, ismét másik harmincannyit.

"Ti most azért halljátok meg a magvető példázatát. ... A tövisek közé esett mag pedig az, aki hallgatja ugyan az igét, de az élet gondja és a gazdagság csábítása megfojtja az igét, úgyhogy nem terem gyümölcsöt. A jó földbe esett mag pedig az, aki hallja és érti az igét; ez gyümölcsöt is terem, némelyik százannyit, némelyik hatvanannyit, némelyik pedig harmincannyit." Máté 13-ból

"Minket egytől egyig felzabàl az élet. És ezután mi vár?"- mondja a Hiperkarma az egyik számában. Igaz ez ránk is?

2018. június 24., vasárnap

Igaz szó - gonosz szó

"1 [Dávid zsoltára.] URam, ki tartózkodhat sátradban, ki lakhat szent hegyeden?
Aki feddhetetlenül jár, igazságot cselekszik, és igazat szól szívében;
nyelvével nem rágalmaz, nem tesz rosszat felebarátjának, és nem hoz gyalázatot rokonaira.
A semmirekellő utálatos a szemében, de az URat félőket tiszteli. Esküjét nem vonja vissza, ha kárt vall is.
Nem adja pénzét uzsorára, és nem fogad el vesztegetést az ártatlan rovására. Aki így cselekszik, nem rendül meg soha." 15. Zsoltár

Van egy parancsolat, a kilencedik: "Ne tanúskodj hamisan a felebarátod ellen!"(2 Mózes 20,16) Mi az hogy, hamis tanúzás? Például hamis tanúzás-e az, amikor az igazságot adjuk tovább egyik emberről a másiknak, tehát pletykálunk? "Hiszen ez az igazság!" Vagy hamis szó-e az, ha valaki azt mondja egy duci hölgyre szemtől szemben, hogy duci? Ezek igaznak tűnhetnek, de nem azok. Bűnök.

2018. május 28., hétfő

Bolondság

"1. [A karmesternek: Dávidé.] Azt mondja szívében a bolond: Nincs Isten. Megromlottak, utálatosságot cselekedtek, nincs, aki jót cselekedjék.
2 Az ÚR letekint a mennyből az emberek fiaira, hogy lássa, van-e közöttük értelmes, aki keresi Istent.
3 Mindnyájan elhajlottak, egyaránt megromlottak, nincs, aki jót cselekedjék, nincs egy sem.
4 Hát nem tudják azt a gonosztevők, akik úgy eszik népemet, mintha kenyeret ennének, az URat pedig nem hívják segítségül,
5 hogy bizony rettegni fognak, mert Isten az igaz nemzedékkel van?
6 A szegény tervét kicsúfolhatjátok, de az ÚR az ő bizodalma.
7 Bárcsak eljönne a Sionról Izráel szabadulása! Amikor az ÚR jóra fordítja népe sorsát, örül majd Jákób, és vigadozni fog Izráel." 14. Zsoltár

Ki a bolond? Te kire mondod? Én kit nevezek így? Várj, ezeket inkább hagyjuk, mert nem ezek számítanak. Isten kit tart annak?

2018. május 14., hétfő

Ellenségünk

"1  [A karmesternek: Dávid zsoltára.]
2 URam, még meddig tart ez? Végképp elfelejtkeztél rólam? Meddig rejted el arcodat előlem?
3 Meddig kell tanakodnom lelkemben, és bánkódnom szívemben naponként? Meddig hatalmaskodhat rajtam ellenségem?
4 Nézz rám, felelj nekem, URam Istenem! Világosítsd meg a szememet, hogy halálra ne szenderüljek.
5 Ne mondhassa ellenségem: Legyőztem őt! Ne örüljenek háborgatóim, hogy tántorgok.
6 Mert én bízom kegyelmedben, szívem ujjong szabadításodnak. Hadd énekeljek az ÚRnak, mert jót tett velem!" 13. Zsoltár

Érdekes ezeket a dávidi Zsoltárokat olvasni, ahol gyakran kerül szóba az ellenség témaköre. Sokszor fájdalmasan, néha átkozódva, de mindenkor Istennel megosztva őket. Felmerül az emberben: ki az én ellenségem? Főnököm? Szüleim? Házastársam? Vagy netalán nincs is ellenségem? Pedig van, bizony hogy van. Nekem is, és őszintén remélem, hogy neked is. Ha Krisztus követő ember vagy.