2018. január 1., hétfő

Ki az ártatlan?

"1 [A karmesternek: „A fiú halála” dallamára. Dávid zsoltára.]
2 Dicsérlek, URam, teljes szívemből, hirdetem minden csodatettedet.
3 Örülök és örvendezek tebenned, zengem nevedet, ó, Magasságos!
4 Mert meghátráltak ellenségeim, elbuktak és elvesztek színed előtt.
5 Mert véghezvitted ítéletemet és ügyemet, trónodra ültél, mint igaz bíró.
6 Megdorgáltad a népeket, elveszítetted a gonoszt, örökre eltörölted nevüket.
7 Megsemmisült az ellenség, örökre rommá lettek a városok, amelyeket kiszaggattál, még az emlékük is kiveszett.
8 Az ÚR örökké trónján ül, ítéletre állította fel székét.
9 Igazságosan ítéli meg a világot, méltányosan törvénykezik a népek fölött.
10 Az ÚR a nyomorultak kővára, erősség a szükség idején.
11Azért benned bíznak, akik ismerik nevedet, mert nem hagyod el azokat, URam, akik keresnek téged.
12 Énekeljetek az ÚRnak, aki a Sionon lakik; hirdessétek fenséges tetteit a népek között!
13 Mert számon kéri a kiontott vért, megemlékezik róla, nem feledkezik el a szegények jajkiáltásáról." 9. Zsoltár, 1-13

Maradjunk még egy kicsit a 9. Zsoltárnál! Több érdekes témát vet fel az Ige, és az egyik ilyen az ártatlanság kérdése. Dávid ártatlan volt, így jogosan örült Isten ítéletének megjelenésének. De velünk mi a helyzet?


Várjuk, hogy nekünk jó legyen, hogy érvényesüljön az igazság. Vajon, amit várunk, a mi igazságunk vagy az Igazság, az Úr Igazsága?  

Hallom a híreket, "metoo" mindenhol. Áldozatok nyilatkoznak, hogy átgázoltak rajtuk. A kérdés: tényleg ártatlanok-e az áldozatok?

Hollywoodból indult a trend. A kihívó ruhák, a "villantások" (intim testrészek tudatos  pillanatnyi megmutatása, felvillantása) világából. Ártatlan-e az a szinésznő, aki villant, majd arról nyilatkozik könnyek között, hogy egy férfi a combjára tette a kezét? Egyáltalán, ha ilyen mennyiségű és mélységű zaklatásról van szó, miért nem mentek a rendőrségre korábban? 

A konkrét eseményeket nem ismerem mélyrehatóan, nem a "metoo jelenség" itt a fő téma, hanem hogy mi, akik ártatlanoknak gondoljuk magunkat, tényleg azok vagyunk-e. 

Sok gond lehet ezzel. Kezdjük ott, hogy az Igazság. Ismerjük Isten Igazságát? A Pride-ok világában például tudjuk-e, hogy Isten előtt a homoszexualitás förtelmes bűn (lsd. pl. Róma 1)? Vagy hogy a bujálkodás gyűlölt az Úr előtt, ahogy persze a szexuális zalkatás is? 

A sok önigazult ember között mi igazságunk a Úr Igazságán alapuljon!
Hogyan lehet ez az életünkben?
1. Ismerjük meg az Igét, Isten szavát!
2. Alkalmazzuk a mi életünkre, magunkra nézve! Ne a másikra, magunkra!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése